Vasak és üvegek bűvöletében – néhány szó a technikáról

Amint az előző blogbejegyzésben írtam, bármennyire is igyekszünk ember központúan fényképezni, azért csak egy technikai sportot űzünk. A távmérős, filmes, kb. velemkorú orosz masinától, a legmodernebb japán technikáig hosszú és kacskaringós utat jártam végig, míg eljutottam a most tökéletesnek gondolt rendszerig.

De haladjunk sorjában: az első cserélhető objektíves Yashica FX-7-es huszonévesen, majd a fotós suliban a komoly, modern Canon EOS 5-ös. Őt követte a beteljesült álom, a megtestesült profizmus, minden filmes gépek csúcsa: Nikon F4! Egyre jobb minőségű és fényerejű objektívek, egyre termetesebb fotóstáskák, majd bőröndök. Az ezredforduló meghozta a digitális korszakot, ám ezek a gépek még kis felbontással és sok számjegyű árcédulával jártak együtt. De nem lehetett lemaradni! 2002 táján jött az első elérhetőbb árú Fuji (6 megapixel!), amire az addig gyűjtött Nikkor objektívek (bár erős kompromisszummal) használhatóak voltak. Ezzel egy időben elkezdődött a számítógépes képfeldolgozás kálváriája: a növekvő állományokhoz egyre erősebb gépek, egyre több RAM és külső tárhely, gyorsabb memóriakártya, majd több megás, nagyobb érzékelőjű fényképező, és még több RAM és merevlemez kellett…

Majd néhány éve egyszer csak megállt, sőt visszafordult a folyamat, legalábbis nálam. Talán gyarapodó éveimnek tudható be, de elkezdtem lehiggadni, kiszállni az eddigi pixelháborúból és új utakat keresni. Ehhez csodálatos helyre akadtam: a tükör nélküli rendszerkompaktok világára. MILC-nek hívják őket, hasonló tudásuk van, mint a tükrös-prizmás-csattogós-vállhúzós-hátgörbítős elődjeiknek, csak sokkal jobban szolgálják gazdájukat. Én legalábbis ahhoz hasonlítom jelentőségüket, mint mikor a drága, lassú és környezetszennyező film helyébe a digitális képalkotás lépett. Picik, könnyűek, bámulatosan okosak és némelyik kimondottan csinos is. Ezen sorok megírásakor van épp egy éve, hogy az Olympus rendszer mellé tettem le a voksomat. Igen, az a cég, amelyik kiváló távcsöveket, diktafonokat és mikroszkópokat is gyárt. 2016 elején egy olyan fényképezőgépet jelentettek be, ami tudása bőven megfelelő, kinézete pedig egészen példa nélkülien gyönyörű. Ő a Pen-F. Egy 50 évvel ezelőtti masina új ruhába öltöztetett és az elérhető legmodernebb technikával felturbózott utódja. Pici, diszkrét, de ha előkerül, szemet gyönyörködtető ezüst-fekete kombinációja számtalan alkalommal vont már érdeklődő pillantásokat magára. A sok egyen-fényképező között egy valódi stílusos és lenyűgöző látvány. Csodás érzés viselni, minden alkalom ünnep, mikor elővehetem és kattinthatok vele.

Letisztultságához hozzátesznek a hozzá való objektívek: nagy fényerejű, fix gyújtótávolságú lencserendszereket használok. Hála a sokéves tapasztalatnak, 2-3 ilyen speciális üveggel el merek indulni szinte bármilyen feladatot megoldani, hisz biztos lehetek benne, hogy a technikán nem fog múlni a jó végeredmény. Éljen soká az m4/3!